Kollár Lajos beszomolói az expedíció első napjairól

A repülőről, március 31. A Himalája térségeiben a legjobb helyijáratú kisrepülőgéppel utazni. Az autós közlekedés lassú, forgalmas, poros, szemetes.  Március 31-én reggel száltunk fel Katmanduból a Jeti légitársaság harminc fős gépével. A magasággal tisztább légrétegeket értünk el és gyönyőrü rálátásunk nyilt az óriás csúcsokra.

A Csomolungmát a legkönnyebb beazonositani a rólla húzódó felhő zászlóról, amelyet az erős szél okoz. A Kancsendzönga csoportja is tisztán látható, a felvételeinken az útvonalat is beazonosítjuk, amelyen jó lenne feljútni.

Dardzsiling, április 1. Körösi úton volt Lhásza felé, amikor 1842 tavaszán itt érte a halál. Akkor még a Himalájai térképezés, felderités, hegymászás gyerekcípőben járt. Jobb lenne ma is azt látni, amit ő akkoriban: kevesebb ember, a szenyezés fogalma nélkül. Dardzselingbe való utazásunk elég lassú, zötykölödös volt egy szükös autóban. Az alföldröl elég meredeken kapaszkodunk fel a szerpentineken, ahol a tea ültetvények váltakoznak a dzsungelel. 

Az út mindenhol szükös, nehezen férnek el egymás mellett a jármüvek. Dardzseling meredek hegyoldalakon terül el, lepusztult, túlzsúfolt épületek és koszos, szük útcák, halmazaként. A híres teatermelő vidék jelentős mint történelmi, turisztikai szempontból. Ez a hely szép lehetne, kétezer méterrel a tengerszint felet, dzsungelel körbevett, jó klimájú vidék, ahonann még a párás tavaszi időszakban is reggelente rálátni a Kancsendzönga csúcsaira. Az angol gyarmati idők kedvelt üdülő helye volt,a felderítő hegymászó expedíciók indulási helye. Itt bérelték fel annak idején a teherhordókat, amelyek közül a serpák magashegyi szakmunkássá váltak.

Ma az indiaiak kedvelt turista célpontja olyan hegymászó intézettel, ahol nagy nimbusza van a hegymászás küzdelemein át a nemzeti érzelmekre hatni. A vidék nagyhatalmai katonásan fogják fel a teljesítményeket. Indiában, akárcsak Kínában a katonaságnak van pénze, lehetősége hegymászó expedíciókat inditani, ám olyan teljesítményekre büszkék, amelyek manapság az átlagos kereskedelmi expedíciózás szintjének felel meg és annyira távol van a világ élvonaltól mint az ötvenes évek maraton eredménye a maitól. Ma már nem kell katonásan szervezni, irányítani egy expedíciót hiszen minden megfizethető szolgáltatássá vált. A normálútak serpákkal és oxigénnel könnyitett próbálgatása lemaradást jelent, mint a parittya a drónhoz képest. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, miután tiszteletünket tettük Körösi Csoma Sándor sírjánál és ellátogattunk a helyi állatkerbe amelyen keresztül be lehetett jutni a „Himalayan Climbing Institut” -be is amelyet 1954-ben hoztak létre, a Csomolungma első megmászása után. Itt kissé háttérbe szorultak az angolok, Hillary. Visszont nagy jelentőséggel van kezelve Tenzing, akinek itt vannak kiállitva hegymászó szerelései és kitüntetései.

Az állatkert nem is annyira rossz, közepes körülmények között néhány jelegzetes himalájai fajt lehet látni, mint a hópárduc, vörös panda, fekete medve, farkas, tigris.

A túránk elején, április 3. Elérkeztünk a járható út végére. Talán a helyiek csak tudják mi a falujuk neve, de nem tudunk odáig jutni a kommunikációban, hogy kideritsük. Talán Khanidingbe, de nem biztos, majd csak kideritjük, beazonositjuk a térképen. Mivel korra reggel indultunk, már kilenc körül ide érkeztünk és a teherhórdókra várunk. Jó esetben jönnek és délután egy kicsit gyalogoluk.

Mivel a teherhordókkal egyre nehezebb a helyzett felszereléseink nagy részét Katmanduból felküldik az alaptáborba helikopterrel. Bizonytalan, hogy hány napig megyünk fel és hogy hol lesznek a megállóink. Falusi ellátásunk lesz, mert sátrat sem hozunk. Szállásunk és élelmezésünk olyan lesz mint a helyieknek. Remélem túlélhető aklimatizáció lesz az alaptábor elérése.